minden nő..

Ha tisztességesen elolvasod

minden reggel az indexet, akkor tudod,

kitől kell aktuálisan félned,

milyen légitársasághoz nem szabad

soha az életben útlevelet vinned,

hol fognak nagy valószínűséggel 

reggelid elfogyasztása közben felrobbantani,

ha nem figyelsz folyton

az ablak sarkában lévő résre.

Aki olvas, tudja, hogy minden pillanatban 

autóbalesetben találhatja magát,

ha nem nyomja élete árán is folyton azt a .. dudát. 

Igen a gyalogosra is. 

Aki kihasználja, hogy minden zebra ura, 

nem figyelve a veszélyre, ami

üldözőbe vette és ő, 

ahelyett, hogy futna, megvárja,

hogy az összes létező eltérített repülőgép, 

épületek helyett az ő hátára vezérelve 

érjen földet. Tudta?

Hogy mer ezek után kilépni az utcára?

Hogyan nem reszket minden porcikája, 

mikor védtelen állapotban, leteszi a lábát a zebrára,

vagy amikor nyár van és 

kint van a lába, a válla..

aztán panaszkodhat a rendőröknek, hogy 

"De uraim, engem megerőszakoltak!"

"Sajnáljuk, de az ön hibája, mért öltözött úgy, mint egy közönséges kurva?"

Ja igen, mert ha nő vagy, 

az a te hibád. 

A széles csípő és annak ringása, a te hibád.

Ha visszaköszönsz egy férfinek az utcán, 

akiről később kiderül, potenciális jelöltként tekint rád..

A te hibád.

De ha nem köszönsz, ott helyben,

megkötöd saját torkodon a kötelet,

te bűnös.

Te feslett, magamutogató, mindenét kipakoló,

az utca rongyának tábláját 

nyakában viselő, anya. Anyuka. 

"Hogy a férje várta haza? Hogy a gyerekei sírtak? Miért nem sietett? 

Biztos mert magassarkúban nem lehet sietni.. ugye, ugye..ez felhívás keringőre.

És ez a ruha.. Ugye tudja hölgyem, hogy a férfiak 90 százaléka, 

ugyanezt tette volna

ha maga így tipeg el a színháztól abba a parkolóba, 

ahol az autója állt. 

...

Felkutathatnám a várost, keresve azt a férfit,

aki ma nem mondott nemet a kínálkozó vadra,

a magamutogató, mindenét kipakoló,

az utca rongyának tábláját nyakában viselő,

hazafelé siető.. anyára."

Nincs címe a bejegyzésnek

Budapest az én városom,

pedig nem élek ott, nem tudom

miért kínos ha késik a villamos

vagy ha füstös levegő facsarja az orrom.

"Nem élek ott, nem tudom."

Nem tudom, nem tudom

milyen könnyű amögé bújni,

amit könnyű angolul is szórni

I don't know-ez ma a módi.

Nem tudom mit kérek,

nem tudom mit néznek,

igaz foltos rajtam a ruha, de

hipszter vagyok, nem egy hajléktalan, aki

követi a pénzzel teli ménest. 

Hipszter vagyok? Akkor valamit tudok, 

például, hogy a nagymamám ruhája

hiába kopott, nekem kedves

és illik rám, ha éppen mosok 

minden olyan szennyet ami drága volt

és nem tudom miért, de úgy érzem kellett

ahhoz, hogy most itt lehessek,

ne nézzenek hülyének, se fessnek.

Fessenek, legyek én a lány, akit sose vertek,

nincs se tragédia az életében, se versek.

Nem azért, mert nem ismerem Adyt, vagy

nem tudom miért ugrott sínek közé 

József Attila, aki Dunakeszi éke és

papírja, mert van róla egy rothadó 

művház és kopjafa. 

Hanem a vers nem szerepel bennem.

Egyszerűen egy sincs az én lelkem képmására festve.

Egy se, még az utcasarkok rongya se. A

nem tudom mi ez de jó nagyon. Ez se. 

"Fájása édes, had fájjon hagyom." Hagyom?

Dehogy hagyom, ne fájjon, tudom

az művészet és én lehetnék a szenvedő múzsa, 

múzsája a múltnak, vagy annak a fickónak

aki tegnap a dóm előtt könyörgött pár forintért

és mikor adtam rögtönzött egy kedves imát,

és ígérte innentől élete végégig imád.

Sőt, Istennél is szól értem pár jó szót, mert

szerinte ő hamarabb látja meg a őt, 

az igazi nagy jóst. 

Lehet, hogy így lett, mert azóta nem láttam, 

pedig hűségesen eljártam minden vasárnap a dómba

Istent keresve, néha találva és az ázott lelkemet óvva

és hiszem, hogy nekem így jó

mert elég gyatra lehet annak aki csak művész, mert ő

sohasem eszik vele, mindig csak tálalja 

így élete végéig ő lesz fűrész, ami a keresztjét elvágja. 

terv

én Istenem, jó Istenem

rád szegezem mindkét szemem

vakon látlak mindenemben 

ne fordulj el, most se..

kérlel a hitem.

a test nélküli hit

ami áldozat az oltáron 

a tiéden

de tovább nem jut

minthogy mindig elégjen

a megtérő térítő

maghintő mesédben

 

 

 

akarom e tudni

 

tudhatom-e, amit te tudsz

a gyászról.

téged elhagytak, 

én elhagyok,

engem elhagytak,

ti hagytatok. 

itt hagyva lenni nem olyan,

nem olyan mint gyászolni.

nem gyászolom aki élő.

a fekete slankít.

elhagyó szavad

bénít. 

felnő

mit vegyek fel holnap?

lenge ruhát, mezítláb

gyöngyös övet,  mezítláb

lovas kendőt, mezítláb

hajadba nyúl, bárhogy lát

túrja, túrja, újra túrja,

feslett nővé túrja újra,

kócos szégyen, égzengés,

mit vegyek fel, mért nem félsz? 

 

 

gyásztalan

 

hiába volt ez az
egész
ha tested fölött nem sír már az
egész
világ, mert mindenki akinek van teste
egész
lényével kéne hogy érezze
egészséged.